Hát  srácok nem tudom mi van ma velem,de szét vagyok esve!
Általában vidám jó kedvű srác vagyok,de ahogy 1 évvel idősebb leszek egyre és egyre komorabb és boldogtalanabb leszek és ezáltal azt mondom "Mi a fasznak élek?! Mi értelme van hogy éljek?!"  igaz öngyilkos jelöltnek tünhettek de Neem!
Szerencsére vannak olyanok akikkel elvagyok és megnevetettnek:)
Sok más ismerősön keresztül megértettem van értelme az életemnek,hogy boldogítsam őket és hogy ha kell segítsek nekik :)

Egy napom:

Reggel:

Felkellek,készülődök a napra elégé komás arccal felszállok 6 órási busz-ra közbe zenét hallgatok...
Általában olyan 7:00 vagy 7:05 körül találkozok Frici-vel akivel jól eldumálgatunk,aztán 7:28 51-es villamossal bemegyünk...
Elmennek az órák és délután lett......
.......................................................................................
Délután:
Végre kiszabadultunk a suliból és szabadon röhögve megy mindenki haza,valaki persze haverjaival találkozik és csak este megy de az már más dolog :)
Aztán még út közbe egy-két haverral találkozás beszélgetés,megbeszéljük...
Haza fele busszal megyek :)
Utcákon és utcákon keresztül ismerős arcok és kezek integetnek.. 
Már azért érdemes élni és boldog lenni mert ismernek egy csomóan :)
.........................................................................................
Este:
Huuu általában verseket a naplómat írom általában ez a mondat jár az eszembe
"Mikor megszülettél,kaptál egy feladatot amiért élned kell,de ahogy megnőttél nincs értelme az életednek" sokszor elgondolkoztatsz mondjuk meg még csak 16 vagyok...
De már kicsivel többet láttok a világból másképp fogom fel ami mozgat minket mint más tinédzsert :)
Aztán gépezés gépezés(facebook,msn,twitter,myvip,nsz.com)....
---------------------------------------------------------------

Meglátogattál mint egy kis gólya
a valóvilágot,de még sincs értelme
értelme hogy élhess!
 

 Sziasztok! :D
Már akartam indítani egy kibaszott blogot,már sokan is mondták hogy indítsak mert amit én csinálok annak kell egy hely hol tudom publikálni..
Hát eljött az idő első publikálásom:

Rímek

Egy nap mikor rímeket formáltam

engemet is megformáltak aznap,

de tudnom kell, mely rímekkel tudok ölni

vagy életet létrehozni egy cseppnyi

valósággal amit magad előtt és mások

szemén keresztül élsz meg mint mókus

az erdő széli téli lakában...

ERdő széli kis kuckó, hol a rimeket

szövögettem nem tudom mit alkotok,

mit hozok létre,mely sorokkal 

adományozok egy falatnyi vidámságot

az emberi szívemnek,mely feltámad

egy pillanatra.

Egy nyöszörgö hang,mely a kertből jön

egy kis kutya szenvedésére figyelmeztett

de egy pillanat felcsillant a szeme 

messze szálló rimek hallatán,mely a 

sötétség bárgyu vigyorát eltünteti és 

a kis kutya ismét családra,szeretettre talál.

Menjünk tovább menjünk,

Menjünk az égen tovább

Tovább Tovább Tovább

Ameddig a szem ellát

amig látunk a szemünkkel

addig létezik csoda.Amig csoda

létezik, addig megbocsátás is.

Megbocsátok neked egyszer mikor

megáld a isten egy cseppnyi alma

nektárral, s aznap elhozza néked

a megbocsátást és a mindöröké tartó

szeretetet.

A fa alatt egy elhullot madár fióka

mely már azonba a szellem világ becses

körében isza az isteni nedvet.

Sorokon keresztül zárni a dallamot

a szív ritmusát amit mi muzsikának

hallunk de mégis ember feletti, e

muzsika ami száll és száll a szélel,

s mindöröké oda vész a homályban végleg.